Látogatás Érden

Érd hazánk egyik legdinamikusabban fejlődő települése. Nem is oly rég „Európa legnagyobb faluja”-ként emlegetett város napjainkban megyei jogú városi ranggal büszkélkedhet. Érd őskori település –ez szó szerint értendő-, mivel a mai Érd-Parkvárosban, a szarmata mészkőben kialakult festői Fundoklia-völgy északi völgyfőjében, 50-60 ezer évvel ezelőtt élt ősember hajdani vadásztanyájára bukkantak. A megtalált közel 40 állatfajtához tartozó, több mint 50 ezer állatcsont arról tanúskodik, hogy az itt élő állatvilág nyújtott táplálékot a Kárpát-medence első lakóihoz tartozó érdi ősembernek. Hazánkban a vértesszőlősi és a rudabányai ősember lelet mellett az érdi a harmadik legjelentősebb ősrégészeti lelőhely. Érd és környéke folyamatosan lakott hely volt, ezt bizonyítják az Érd és Százhalombatta határában található halomsírok, amelyek a vaskori ember temetkezőhelyei voltak.

A Római Birodalom a császárkorban fennhatósága alá vonta a mai Dunántúl területét, amelyet Pannóniának neveztek. Pannónia természetes védelmét a Duna biztosította, melynek mentén katonai táborokat létesítettek. Érd két katonai tábor között feküdt, északon Campona (Nagytétény), délen pedig Matrica (Százhalombatta) határolta. Érd-Ófaluban levő oroszlán szobor emlékezetet arra, hogy egykor itt volt a római limes út. A megtalált mészkőoltár a bor és a mámor istenségének tiszteletére készült, amiből arra következtethetünk, hogy a környéken szőlőtermesztés folyt, ami jószerével még napjainkban is fennmaradt. Érdekes módon, a honfoglalás idejéről nincs sok adatunk Érdről, első okleveles említése 1243-ból való, amikor a tatárhordák távozása után országszerte települések jöttek létre. Érd és környéke a királyi birtoktesthez tartozott, majd később egyházi kézbe került. A középkorból maradt meg Érdliget legrégebbi látnivalója, a ma már csak romjaiban létező Kutyavár. A török idők erősen rányomták bélyegüket a település életére. Kezdődött azzal, hogy a Mohács mezejére vonuló II. Lajos Ákosházi Sárkány Ambrus vendégeként 1526. július 24.-én szállt meg Érden, ahol lovának váratlan elpusztulását sokan baljós előjelnek tekintették. Érd Buda eleste után került török kézbe, majd a budai szandzsák része lett. A XVI. század végén a török palánkvárat emelt, amely védelmi célokat szolgált.

Később dzsámit is építettek, amelyhez tartozó ma is álló minaret Érd egyik becses műemléke. Az akkor Hamzsabégnek nevezett település határában fontos csata zajlott le, Musztafa pasa itt szenvedett vereséget 1684 nyarán az országot felmentő seregektől. A török kiverése után a Sárkány család érdi birtoka az Illyésházy család kezébe került, akik rövidesen zálogba adták a Szapáry családnak. Ezután gazdasági fellendülés következett Érden, melynek következtében a Fejér vármegyéhez tartozó Érd 1722-ben mezővárosi rangra emelkedett, ahol a szőlőművelés és a gyümölcstermesztés vált fő foglalkozási ággá.

Az 1848-49-es szabadságharc eseményei sem kerülték el Érdet, sajnos egy véletlen kapcsán 1849 első napjaiban komoly veszteséget szenvedett a visszavonuló érdi dandár. Az összecsapás áldozatait a hajdani Pelikán fogadó –itt volt Perczel Mór főhadiszállása- mellett temették el. A XIX. század második felének fejlődését jelzi, hogy az akkor mindössze 3 ezer főnyi lélekszámú Érden keresztül épült a Budapest-Nagykanizsa és a Budapest-Pécs vasútvonal, ezáltal a település bekapcsolódott az ország vérkeringésébe. Az I. világháború után az ország peremvidékeiről megkezdődött a főváros környékére a betelepedés. Érd akkoriban gróf Károlyi Imre földbirtoka volt, amit a gróf „magyar Svájcként” reklámozott. Az üdülőtelkeknek felparcellázott földek a grófnak komoly hasznot hoztak, a baj csak az volt, hogy a közmű ígéretekből semmi sem lett, a Duna menti település nyaranta vízhiánytól szenvedett. A kezdeti üdülőtelepből a főváros környéki agglomeráció legnagyobb települése „Európa legnagyobb faluja” jött létre. A városias jellegű központ kialakulása 1972-ben kezdődött, ekkor épült fel a buszpályaudvar és a környező üzletpark, valamint a lakótelep. A város fejlődésének újabb perspektívát jelent az Érd-Óvárosi Termál Hotel felépülése.

A mai Érd érdekesebb látnivalói elsősorban az Óvárosban találhatók, de nekünk, bakancsos turistáknak, a Magyar Földrajzi Múzeum dobogtatja meg elsősorban a szívünket. Teleki Pál már 1911-ben felvetette a Magyar Földrajzi Múzeum alapítását, de az ügyben csak 1978-ban történt fordulat, amikor az Érden élő földrajztudós, Balázs Dénes levélben fordult a nagyközségből várossá lett település vezetőihez, s javaslatot tett egy múzeum alapítására.

Az ötletet országos összefogás támogatta, ennek eredményeképpen 1983. október 7.-én nyílt meg a Magyar Földrajzi Gyűjtemény első, „Magyar utazók, földrajzi felfedezők” című kiállítása. A klasszicista stílusban (egyesek szerint Hild József volt a tervező) épült műemlék jellegű Wimpffen kúria keleti szárnyában, hat kiállítási teremben tekinthetjük meg jeles világjáróink tevékenységét és hagyatékát. Az első helyiség a Glóbuszok terme, ahol több muzeális értékű földgömb is látható. Itt kapott helyet egy egész falat beborító világtérkép, amelyen nyomon követhetők a magyar utazók és expedíciók által bejárt útvonalak. A Glóbuszok terméből a Magyar utazók termébe lépünk, ahol Julianus baráttal kezdődik az utazók sora, hogy aztán Szepsi Csombor Mártonon, Benyoszky Móricon keresztül Jelky Andrásig jussunk.

A következő teremben a magyar Ázsia-kutatókkal ismerkedhetünk meg. A XIX. századi Ázsia-kutatók motivációja legtöbbször az őshaza keresés vágya volt. Ebben a teremben láthatjuk Kőrösi Csoma Sándor, Reguly Antal, Vámbéry Ármin és Cholnoky Jenő emlékeit. Három expedíció anyagával is megismerkedhetünk itt, a „legnagyobb magyar” fia, Széchenyi Béla Kelet-Ázsiába vezetett expedíciót, míg Déchy Mór hét expedíciót is szervezett a Kaukázusba. Almásy György és Prinz Gyula a XIX.-XX. század fordulóján a Tien-Sanba vezettek jelentős expedíciókat. A magyar utazók nem csak Ázsiába, hanem Afrikába és más földrészekre is eljutottak. Afrika kutatóink közül kiemelkedik Teleki Sámuel, aki expedíciója során Afrika utolsó fehér foltját is letörölte a térképről. A teljesség igénye nélkül még megemlíthetjük Magyar László, Bíró Lajos és Xantus János nevét, ez utóbbi kutató a 48-as szabadságharc után emigrációba kényszerült, ekkor Kaliforniában végzett gyűjtéseket, majd hazatérve a pesti Állatkert első igazgatója lett. Az utolsó teremben a XX. század jelentős magyar utazóinak anyagát láthatjuk, így például megismerkedhetünk Stein Aurél, Baktay Ervin és ifj. Lóczy Lajos munkásságával. Már szinte napjainkban történt Jakabos Ödön székely fiatalember vándorlása, a hosszú úton Kőrösi Csoma Sándor nyomdokait követte. A múzeum őrzi a neves orientalista professzor, Germanus Gyula teljes tudományos hagyatékát. A magyar utazók sorát Farkas Bertalan űrhajós zárja, aki első magyarként jutott el a Kozmoszba. A teremből kivezető folyosón a vadászutazók állat-trófeáit csodálhatjuk meg.

Az érdekes kiállítás megtekintése után kellemes, üdítő sétát tehetünk a múzeumkertben, ahol a gazdag és értékes növényzet között egy szoborpanteont nézhetünk meg. A 12 szoborból álló szoborpark első szobra Kőrösi Csoma Sándor egész alakos szobra, melyet követ a múzeumalapító Balázs Dénes egész alakos szobra. Az egész alakos szobrok után Teleki Sámuel, Déchy Mór, Teleki Pál, Stein Aurél, Baktay Ervin, Reguly Antal, Almásy László, Prinz Gyula, Sáska László és Vámbéry Ármin mellszobrai következnek. Figyelemre méltó a szobrokon kívül a főépület sarkánál levő ekvatoriális (egyenlítői) bronz napóra is.

Utunk a Földrajzi Múzeumtól Érd-Óvárosba vezet, melynek központjában találjuk Érd egyik büszkeségét, a Termál Hotelt. Az érdi fürdőkomplexum 42 fokos meleg vizét 800 méter mély termálkútból nyeri. A magas nátriumszulfát tartalmú víz „Glauber-sós” ásványvíznek is tekinthető. Fürdőkúra formájában reumatikus, köszvényes bántalmakra igen hatásos, míg ivókúra formájában a különféle hurutos megbetegedésekre használható. A termálfürdő medencéit különösen hangulatossá teszik Töreky Ferenc kivilágított szecessziós jellegű képei. A termálfürdőtől a Római úton indulunk el (egykor ezen meneteltek a római légionáriusok) felfedező utunkra. A termálfürdő mellett egy gyógyvizű ivó kutat találunk, amelyet előszeretettel látogatnak a környékbeliek, a közkedvelt kút igazán megérdemelne egy csinos kis házikót. Az emelkedő úton haladva feltűnik előttünk a Szent Mihály templom barokk épülete. A templomhajó padlószintje 2 méterrel mélyebben fekszik, mint a torony bejárati szintje, ami bizonyítja a templom gótikus eredetét.

A templommal szemben magasodik a Kakukk-hegy. A Kakukk-hegy az ország azon ritka területeinek egyike, ahol a löszerdőssztyepp erdő-gyep mozaik formában maradt fenn. A Kakukk-hegyet 2007-ben az ország 200. természetvédelmi területévé nyilvánították. Olyan növényritkaságokat találunk itt, mint a fokozottan védett sallangvirág és a zöldike. A Kakukk-hegy folytatásában, a Sánc-hegyen pedig a deres szádorgó védett példányai élnek, ez a növény az egész országban csak itt található meg.
A Kakukk-hegy lábánál levő kazamata igazi turistapihenő lehetne, üresen tátongó folyosóin hangulatos borozót, éttermet, kiállítási helyiséget lehetne berendezni. A kazamatától visszatérünk a Termál Hotelig, majd tovább folytatjuk utunkat a messziről is látható minaret felé. A római hadi út nyomvonala mellett emelkedik a letűnt török világ emléke, a XVII. században épült minaret. Különösen értékes ez az érdi műemlék, mivel hazánkban csak Egerben és Pécsett találunk minaretet. A 23 méter magas, 12 szög alaprajzú zömök toronyba 53 db kicsorbult csigalépcső vezet, körerkélyéről szép kilátás nyílik a környékre. Személyes észrevételem, hogy a minaretet övező légvezeték rengeteget érdemes lenne a föld alá fektetni, s nem ártana a minaret lemezajtaját sem lecserélni. A minaret kulcsát egy közeli házból lehet elkérni, a ház szomszédságában egy barokk kápolna áll, amelyet 1734-ben, egy nagy pestis járvány idején építettek.

Érdi kirándulásunkat méltóképpen a Fundoklia-völgyben tett sétánkkal fejezhetjük be. Írásom elején már volt szó arról, hogy a Fundoklia-völgyben paleolitkori lelőhelyet találtak. Nem csak erről híres a 20 hektáros völgy, hanem természeti értékeiről is, ennek jobb megismerése érdekében 1,7 km hosszú tanösvényt alakítottak ki, ebből 1,1 km szárazgyepi szakasz (piros T jelzés) és 600 m erdei szakasz (zöld T jelzés). Útközben 12 állomáson ismerkedhetünk meg a helyi természetvédelem alatt álló völgy növény-és állatvilágával. A gazdag növényvilág 33 védett fajt és két fokozottan védett fajt (magyar gorgulya, Szent István szegfű) rejt. Különösen szép látvány tavasszal a csinos árvalányhaj és a délvidéki árvalányhaj hullámzása a szélben. Az állatvilág épp oly gazdag, mint a növényvilág, az 58 védett állat mellett fokozott védettség alatt áll a pannongyík, a kuvik, a magyar futrinka és a gyurgyalag. A színpompás gyurgyalag a völgyvégi löszfal lakója volt, remélhetőleg a löszfal megújítása után újból visszatérnek a szemet gyönyörködtető madarak.


Polgár Zoltán
(2010.02.25.)