A Kis-Balaton rejtett kincse: Diás-sziget

A Balaton mintegy 22 ezer évvel ezelőtt keletkezett. Kialakulása idején sokkal nagyobb volt, víz borította az Alsó-Zala-völgyet és a Kis-Balaton térségét is. A tó keletkezése után 10 ezer évvel a vízállást a felmelegedő, csapadékszegény klíma csökkentette. Kb. 7 ezer évvel ezelőtt újból csapadékos lett az időjárás, ekkor a tómedence újból feltöltődött vízzel. Az egykori Balaton nagyságát a tőzegmezők alapján lehet ma felmérni. Nagyot ugrunk ezután időben, a XVIII. század végéig nem tettek különbséget a Kis-Balaton és a Balaton között, mert a Zala torkolatánál kialakult tavak a Balaton részei voltak.



VESZÉLYBEN A KIS-BALATON

A helyzet akkor változott meg, amikor 1864-ben megépítették a Sió zsilipet, majd az 1900-as évek elején a Zala medencét alakították ki és árvízvédelmi töltéseket építettek. A Sió zsilip üzembe helyezése után jelentősen csökkent a Balaton vízszintjének ingadozása, ami azzal járt, hogy a Zala folyó elmocsarasodott, a Kis-Balaton területének nagy része fokozatosan szárazra került. A folyamatok következményeként a Zala már közvetlenül a Keszthelyi öbölbe szállította hordalékait, a vízminőség egyre romlott az algásodás miatt. Az ökológiai katasztrófa érdekében a vízügyi szakemberek kidolgoztak egy tervet a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer” kiépítésére. A módszer lényege az volt, hogy a Kis-Balatoni részt újra feltöltötték vízzel és helyre állították a tönkrement mocsárvilágot. Ennek a megoldásnak köszönhetően a mintegy 200 évvel ezelőtti természetes állapotokat sikerült rekonstruálni. Napjainkra újjá születtek a nádasok, zsombékosok, mocsárrétek és a szárazgyepek.



EGYEDÜLÁLLÓ MADÁRVILÁG

A Kis-Balaton féltett kincse a madárvilág, 1951-ben madárrezervátummá nyilvánították a területet. A Kis-Balatonon manapság 270 madárfaj talál életteret valamint száznál is több védett állatfaj előfordulását jegyezték föl. A magyar természetvédelem emblematikus madara a nagy-kócsag, jelenleg 300-400 párból álló kolónia költ a Kis-Balatoni nádasokban. Előfordul itt a szürke gém, a törpegém, a vörös gém és a selyem gém is. A növényvilág is rendkívül gazdag, 59 védett és egy fokozottan védett növényt tartanak számon. A Kis-Balaton legjellemzőbb védett növénye a fehér tündérrózsa, ami nagy területeket borít be a vízitökkel együtt. A Kis-Balaton természeti értékeinek megtartása, őrzése, régi keletű. A természeti értékek megőrzése érdekében a Kis-Balatont már az 1920-as években szigorúan őrzött természetvédelmi területté nyilvánították. Érdekesség, hogy az 1930-as években az első természetvédelmi őrt itt alkalmazták, akit kócsagőrnek neveztek. 1979-ben Magyarország csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, ezután a Kis-Balatont feltették a nemzetközi vadvizek listájára, 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz (BnFP) tartozik.



FEKETE ISTVÁN A DIÁS-SZIGETEN

A Kis-Balaton mai virulását részben Fekete István írónak köszönheti, aki írásain keresztül ország-szerte ismerté tette. Meg kell említeni Vönöczky Schenk Jakab természetvédő munkásságát, neki köszönhető az itteni madarak megfigyelése és védelme. A Kis-Balaton látogatók általi megismerését teszik lehetővé a tanösvények. A Zalavárhoz közeli Kányavári-szigeten található Búbos vöcsök tanösvény a BnFP egyik kiemelten látogatott területe. A 2 kilométeres Búbos vöcsök tanösvény 15 állomása kifejezetten a Kis-Balaton madárvilágának bemutatására törekszik. A Diás-sziget a Kis-Balaton fokozottan védett területe, 2010-ben itt adták át a Kócsag tanösvényt. A sziget számára a népszerűséget Fekete István Tüskevár című ifjúsági regénye hozta meg, amelyben megismerhetjük a Kis-Balatont, s benne a csöppnyi Diás-szigetet.



FEKETE ISTVÁN EMLÉKHÁZ ÉS MATULA KUNYHÓ

A BnFP munkatársait Fekete István regénye ihlette arra, hogy a szigeten felépítsék a Fekete István Emlékházat és a mellette levő Matula kunyhót, ami egy nádfedeles bungaló. A Fekete István emlékszobában az író egykori használati tárgyait vehetjük szemügyre, a másik szobában a természettudós Vönöczky Schenk Jakabnak állítanak emléket. Az Emlékház előtti táblán olvashatjuk Fekete István Nádas című gyönyörű versét, a hangulatos sorok megadják a szigeten való tartózkodásunk alaphangulatát.

Aludtál-e már nádtető alatt,

Láttad-e ott, hogy kel fel a nap?

Hallgattad-e a szélben, hogy susog a nád,

Ha megérinti a virradat?



KÓCSAG TANÖSVÉNY

Az Emlékház megtekintése után elindulhatunk a kb. 1,5 kilométer hosszú, 12 állomásból álló Kócsag tanösvényen, az egyes állomásokon megismerhetjük az előforduló vízinövények, halak, hüllők, madarak és emlősök életét. Megtudhatjuk, hogyan szorították vissza vízi bivalyokkal a csatornákban elburjánzó növényeket. Tudják mi a vejsze? Az egyik állomás táblájáról megtudhatjuk (és szemügyre is vehetjük), hogy a vejsze az egyik legősibb halászszerszám, a rekesztő halászat eszköze, amelyet állóvizekben és árterületeken a sekély vizű részeken használtak. Az Árpád-kortól alkalmazott módszer lényege, hogy a halak vonulási útját eltorlaszolják nádból font terelőfal segítségével, ha a hal betéved a kürtőnek nevezett részbe, onnan nem tud kijönni. A Matula kunyhó előtt állva elolvashatjuk egy Fekete István által írt levél részletét, melyből kiderül milyen halak akadtak az író horgára a Kis-Balatonon tett látogatásai alkalmával. A halászat régi keletű a Diás-szigeten, Cholnoky Jenő 1936-ben íródott Balaton című művében említést tesz a Diás-szigeti halásztanyáról, a szigetről pedig így ír: „A tó mocsár és nádas rengetegében elrejtve volt néhány sziget. Ezek pannoniai homokból és agyagból álló kis kiemelkedések, valószínűleg nem pusztultak le annyira, mint egyebütt. Ilyen a Diás-sziget. Valóságos rejtekhely!”

Aki szeretne egy időutazás keretében visszatérni Matula bácsi, Tutajos és Bütyök világába, annak feltétlenül érdemes felkeresni a Diás-szigetet. A kiránduláson való részvétel csak saját gépkocsival és szakvezető kíséretében lehetséges. A Kis-Balatoni Kutatóháztól (Fenékpuszta) indulva kb. 3 kilométer megtétele után szállunk ki a gépkocsiból, innen rövid sétával jutunk be a Diás-szigetre.



Polgár Zoltán
(2017.06.10.)