Program az élhető erdőkért

A WWF a világ legnagyobb természetvédelmi civil szervezete, amely 1961-ben jött létre. A WWF Magyarország a nemzetközi alapítvány hazai szervezete, amely 1991.ben kezdte meg működését, célkitűzései a biológiai sokféleség megőrzése, a környezeti szennyezések csökkentése, és a megújuló energiaforrások fenntartható használatának elősegítése.

A WWF Magyarország sokrétű tevékenységének része a Life4Oak című projekt, ami a LIFE Nature program keretében az Európai Unió támogatásával és a Földművelésügyi Minisztérium társfinanszírozásával valósul meg. A partnerségben részt vesznek a Bükki, a Duna-Ipoly és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságok, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont, a WWF Magyarország, az Érmelléki Természetvédelmi és Turisztikai Egyesület, valamint az olasz Ente di gestione per i Purchir in Biodiversita Romagna természetvédelmi igazgatóság.

De miről is szól ez a program? A Madarak és Fák Napja (május 10.) előtti napon a WWF Magyarország csapata terepbejárásra hívta a szakújságírókat a Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzetben található garábi tölgyesbe, hogy bemutassák a Life4Oak Forests című projektet. Bódis Pál, a WWF Magyarország erdővédelmi projektvezetője a garábi túra során elmondta, hogy a Life4Oak Forests program keretében partnereikkel közösen azért dolgoznak, hogy a Natura 2000 hálózathoz tartozó, közösségi jelentőségű tölgyes élőhelyek biológiai sokféleségének csökkenését megállítsák. Tudni kell, hogy tölgyerdeink közül kerülnek ki legnagyobb biológiai sokféleségű szárazföldi élőhelyeink, egészségük mára drasztikusan leromlott. A vadmacska, a mogyorós pele, a nagy fakopáncs és a vad orchidea-félék egyedszámai vészesen csökkennek ezekben az erdőkben, hiszen azok már nem tudnak számukra megfelelő otthont biztosítani. Ezeket a degradációs folyamatokat úgy próbálják lassítani, illetve megállítani, hogy a projektterületeken olyan előremutató erdőművelési és élőhelykezelési eljárásokat alkalmaznak, melyek elősegítik az erdők szerkezetének összetettebbé válását és a fajgazdagság gyarapodását. Ezek segítségével olyan mikroélőhelyeket hoznak létre, melyek a speciális élőhelyigényű fajok – például holtfában élő rovarok vagy denevérek – számára nyújthatnak megfelelő környezetet. Egyes területeken az idegenhonos, intenzíven terjedő növényfajokat, az akácot, a bálványfát vagy az ostorfát is visszaszorítják, illetve vadvédelmi kerítésekkel támogatják az erdei ökoszisztéma természetes működését, az erdő regenerációját.

A tölgyesben tartott tájékoztatón Bódis Pál hangsúlyozta, hogy bíznak abban, hogy a gyakorlatban végrehajtott élőhelymegőrzés és -fejlesztés meghozza gyümölcsét. Céljuk nem kevesebb, mint hogy közös munkájuk jó gyakorlatot, kiindulási alapot teremtsen ahhoz, hogy tölgyerdeink Magyarországon, esetleg szélesebb körben, Európában is természetesebbé váljanak, és fennmaradjanak a következő generációk számára. Szeretnék, ha néhány év múlva a Madarak és Fák Napja valóban az erdő ünnepe lenne.





Polgár Zoltán
(2018.05.12.)