A szatmárcsekei csónak alakú fejfák titka

Szatmárcseke Magyarország északkeleti csücskében található 1600 lelkes falucska. A kis település nevét sokan ismerik csónak alakú fejfás temetőjéről, a magyar anyanyelvűek pedig számon tartják, hogy itt írta Kölcsey Ferenc a magyar Himnuszt. A községet régebben a Tisza holtága osztotta ketté, a nyugati részt nevezték Alvégnek, a keleti részt Felvégnek. A víz közelségét az egykori utcanevek is őrizték. Nem véletlenül tértem ki a víz szerepére, mivel a víznek szerepe lehet a csónak alakú fejfák alá való temetkezésnek. A görög mítoszból ismert, hogy Kháron a Sztüx folyón ladikon viszi át a holtakat a túlvilágra. Egyesek szerint a hazai temetőink közül a szatmárcsekei csónak alakú fejfás temető őrzi ezt a hiedelmet. Más elmélet finnugor eredetűnek véli a csónakformát, de rögtön fel is merül a kérdés: Hogyan lehetséges, hogy a fejfának ez a típusa az országban csak egy szűk területen jelenik meg? Nagyon tetszetős az a magyarázat, hogy az Etelköz lápos területén temetkező ősmagyaroktól ered a szokás. A vizes-lápos területen csónakkal vitték a halottakat, majd a csónakot felfordítva temették el. Lehet, hogy a szatmárcsekei fejfák kialakítása erre az ősmagyar szokásra köszön vissza? A helyi hagyomány szerint egy vízbe fúlt legény sírjára állítottak először csónak alakú fejfát, alighanem ez a feltételezés közelít legjobban az igazsághoz.

Valószínűleg sosem fog kiderülni az igazság, egy viszont tény: A szatmárcsekei református temetőben található 550 csónak alakú fejfát 1973-ban az Országos Műemléki Felügyelőség védetté nyilvánította. A fatönkös fejfák csoportjába tartozó csónak alakú fejfa az emberi test tagolását követi. A fejrészt a törzstől az úgynevezett „eresz” választja el. A fejrész tovább tagolódik homlokra, szemöldökre és bajusz részekre. A „magyar bajusznak” nevezett arcélbeli bevágásokat a magyar népművészet gyakorta használja. Vannak, akik a fejfák alakját nem csónak alakzatra vezetik vissza, hanem praktikus, tartóssági okokra. Szerintük azért előrehajló és éles a fejfa formája, hogy lehetővé tegye a víz gyors lefolyását csapadékos időjárás idején. A temetőben található legrégebbi fejfák az 1880-as évekből valók, azóta mind a mai napig ugyanilyen fejfák alá temetik az elhunytakat.

A halott a sírban fejével a fejfa felé, arccal kelet felé néz, mivel a hiedelem szerint a napfelkelte a feltámadás jele. A fejfa faragása mind a mai napig ugyan olyan módszerrel történik, mint régen. Régebben a fa kiválasztása már az életben megtörtént, sokszor évekig feküdt az udvaron. A fejfa anyaga csak nem kizárólag tölgyfa, ez a fafajta áll legjobban ellen az időjárás viszontagságainak. Egy csónak alakú fejfa elkészítése általában nyolc óra munkát igényel. A faragó szerszámok is ugyanazok, mint régen: fűrész, ácsfejsze, bárd, gyalu és betűvéső. A faragás végén a fa töve hétszöggé alakul, a középső rész ötszögű, a felső rész hatszögű, míg a teteje két csúcsban végződik. A fejfát ezután feketére festik, majd egy éles eszközzel bevésik a szöveget. Az írás legtöbbször az A-B-F-R-A (A Boldog Feltámadás Reménye Alatt) felirattal kezdődik, majd az elhunyt adatai és a búcsúzó szöveg után a B.P (Béke Poraira) rövidítéssel fejeződik be.

Az ötszög alakú temető a falu központjától északra, egy magaslaton található. A sírok között zeg-zúgos, keskeny járatokon lehet közlekedni. A temető másik nevezettessége, hogy itt láthatjuk Kölcsey Ferenc és a Kölcsey család síremlékeit. Kölcsey sírja a temető legmagasabb részén álló klasszicista emlékmű, melynek közepén címeres urna található. A Kölcseyk története szorosan kötődik Szatmárcsekéhez, amelyet a XII. században Csekének neveztek. A Kölcseyk neve Nagy Lajos alatt tűnik fel először, amikor Kölcsey Dénes fiai visszakapták elkobzott birtokaikat a királytól. Jelentős település lehetett akkortájt Cseke, mivel 1368-70-ig itt tartották a vármegyegyűléseket. Érdekesség, hogy a Dózsa György parasztfelkelés kapcsán több Kölcseyt fej-és jószágvesztésre ítéltek. Egy 1810-ból származó monográfia a Kölcsey uradalomhoz tartozó magyar faluként emlegeti Csekét, melynek határát gyakran árvizek járják. A falu legnagyobb nevezettessége, hogy 1815-től egészen haláláig (1838) itt élt Kölcsey Ferenc, aki itt írta 1823. január 22.-én a magyar Himnuszt. A faluról írott első levelében Kölcsey így írt: „ A körny, amelyben lakom, el van dugva szem elől, szép, de vad, s felette magányos. Egyfelől a Tisza foly, másfelől a Túr, mely itt amabba szakad, s minket a torkolatban, hagy laknunk. Egyfelől erdők körítenek, másfelől nyílás esik, a láthatárainkat a máramarosi hóbércek határozzák”. Politikai pályafutása is innen indult, először vármegyei aljegyző, majd főjegyző lett.

Az 1832-36-os reformországgyűlés Szatmár vármegye országgyűlési követe lett, aki szabadelvű reformerként a jobbágy felszabadítás mellett foglalt állást. A politikában csalódott Kölcsey újból az irodalom felé fordult, rengeteg verset írt Csekén és következetesen harcolt a magyar nyelv ügyéért. A költő 1838. augusztus 24.-én halt meg, egyes feltételezések szerint az osztrákok mérgezték meg.

Napjainkban Szatmárcsekén a lakosság mezőgazdaságból él, de emellett az idegenforgalom is komoly szerepet játszik a község életében. A néprajzi, irodalmi nevezettességeken túlmenően a Tisza, a környező táj és az itt élők vendégszeretete is vonzza az idelátogatókat. Immár hagyományos rendezvényük az évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Szilvalekvárfőző Verseny és a Nemzetközi Cinkepuliszkafőző Verseny. A vendégek szálláslehetőséget is találnak az egykori határőrlaktanyában, amely ma Kölcsey Ferenc Kulturális és Turisztikai Központként kínál szállást. A szálloda alatti Pince Csárdában speciális szatmári ételeket kóstolhatunk meg (kötött leves, szatmári tepsis hús, tengerikásás töltöttkáposzta).

A gyalogos turisták is megtalálják számításukat Szatmárcsekén, ugyanis a településen halad keresztül a Nyíregyházától Tiszacsécséig tartó 148 km hosszú, piros sávjelzésű turistaútvonal. A túraútvonal a közeli Tiszacsécsén született Móricz Zsigmond riportregényének címéről kapta a nevét: Gyalogolni jó! A jelzett útvonal Nagyar községből érkezik be a faluba és elhalad a Művelődési Ház előtt (Feltétlenül szakítsunk időt a Művelődési Házban levő Kölcsey emlékszoba megtekintésére). Utunk a református templom előtt balra kanyarodik a csónak alakú fejfás temetőhöz. A temetőkerítés melletti út a Tisza-gátra visz. A Tisza-gátjáról a Túr gátjára megyünk, majd visszatérve a Tisza-gátjára megállunk a Petőfi által megénekelt Tisza-parti helyen „Ott, hol a kis Túr siet beléje”. A Túr bukógátja (Túrbukó) kellemes kirándulóhely, dióliget, kemping és vendéglátóhely várja itt a kikapcsolódni és pihenni vágyó turistákat. Visszatérve a gátra folytatjuk utunkat Tiszacsécséig, a Móricz Zsigmond Emlékházig, ahol 13 kilométer gyaloglás után véget ér gyalogtúránk.

„Énnekem Csécse marad a tündérsziget, ahová mindig visszavágytam, ahová mindig úgy tér vissza az emlékezet szárnyán a lelkem, mint a boldogság és a béke kedves szigetére” –ezeket a sorokat Móricz Zsigmond 1928-ban vetette papírra. Móricz szép gondolatai a mai napig helytállóak, a „béke kedves szigetét” alig 300-an lakják, kevesebben, mint Móricz születése idején. A hangulatos Móricz Emlékház után nézzük meg a klasszicizáló református templomot, ahol egykor Móricz Zsigmond anyai nagyapja volt a lelkész.



Polgár Zoltán
(2009.07.23.)