Nemzeti kincsünk: A mangalica

2004-ben az Országgyűlés határozatot hozott a védett őshonos, vagy veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról. Az érintett fajták hosszú listájában megtalálhatjuk a közismert szürke marhát, a rackajuhot és a mangalicát is. Az állam vállalta, hogy az ilyen fajták tenyésztését és fenntartását támogatja mind a gazdálkodó szervezeteknél, mind pedig a magánembereknél. Bármily furcsának tűnik, a XVIII. század közepétől Sopronban volt hazánk legnagyobb sertésvására, még az Alföldről is ide hajtották föl a jószágokat, a fő fajta a Bakonyi sertés volt, mivel jól bírta a hosszú utat. A kereskedők eljutottak Horvátországba is, az onnan származó sertések kedveltebbek voltak a Bakonyi sertésnél, mert több zsírt adtak és húsuk is jobb ízű volt. A kereskedelembe bekapcsolódott Milos Obrenovics szerb fejedelem, aki az un. Sumadia sertésekkel kereskedett. 1833-ban József nádor látogatást tett Milos szerb fejedelem topcsideri birtokán, ahol ajándékba kapott tíz kocát és két kant a szerbek zsíros Sumadia sertésének Knyáz-Milos vonalából. Ezeket az állatokat a nádor kisjenői birtokán levő Szalontai és Bakonyi sertésállományok keresztezésére használták fel. Ez olyan jól sikerült, hogy az 1840-es évekre már kialakult az egységes külsejű magyar fajta, a mangalica, amely rövid időn belül a magyar falu uralkodó fajtája lett.

A mangalica legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy egész testét durva, forgácsszerű szőr fedi, amely nyáron vékonyabb, télen vastagabb, durvább és göndörödő. Igen ellenálló, edzett, rideg tartást jól tűrő fajta. Szaporasága nem túl nagy, általában 6-8 csíkos malacot ellik a koca, amelyek egy év alatt érik el a 150-160 kg-os vágósúlyt. A kisjenői állományból a magyar földbirtokosok is előszeretettel vásároltak, így az ország területén több mangalica tenyészet alakult ki, melyek közül legismertebb a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtokon létrejött mangalica tenyészet. Elterjedését jól jellemzi, hogy Győrben és Kőbányán hizlalótelepeket hoztak létre, Kőbányán az 1800-as évek végén 600 ezer mangalica volt az éves forgalom. Ez az időszak volt a magyar mangalica tenyésztés fénykora.

Sajnos, az 1895-ben kitört sertéspestis óriási károkat okozott, különösen a mangalicaállományban. Innentől kezdve az állomány folyton csökkent, 1960-ban már ezer példány sem volt, 1991-re pedig a mangalica a teljes kihalás stádiumába jutott, kevesebb, mint 200 darab volt belőle az egész világon. Ekkor szerencsés változás következett be: 1991 tavaszán Juan Vicente Olmos Llorente, a spanyol Jamones Segovia Sa serrano sonkagyár vezetője kapcsolatba lépett Tóth Péter agrármérnök jelölttel, hogy valamilyen zsíros, ridegen tartható ősi sertést keressenek magas minőségű sonka és karaj félék alapanyagának. Ez a sertésfajta természetesen a mangalica lett. Az együttműködés megalapozására létrehozták az Olmos és Tóth Kft-t, melynek eredményeképpen a mangalica állomány örvendetes gyarapodásnak indult, másfél évtizeddel az alapítás után a hízó eladás elérte a 15 ezer darabot.

A fajta fenntartása és más sertéstelepek tenyészállatokkal való ellátása az Emőd-Istvánmajori mangalica génbankban folyik. A génbank –a külső fertőzés elkerülésére- a nagyközönség számára nem látogatható, lapunk Olvasói most azonban mégis látogatást tehetnek e sorok íróján keresztül, aki védőfelszerelésben látogatta meg az érdekes és látványos telepet. Tóth Péter ügyvezető elmondta, hogy cégük egyedüliként ötvözi a hagyományos mangalicatenyésztést a malacok és süldők higiénikus, a mai kor követelményeinek megfelelő nevelésével. A kocák egész évben hatalmas legelőkön, karámokban vannak „sertésbarát” körülmények között. A fiaztatásra kiemelt figyelmet fordítanak, az újszülött malacoknak külön etetők, itatók, fűtés és pihenőtér áll rendelkezésükre. A malacok pár napos korban egyedi microchip számot kapnak, amely végigkíséri egész életüket.

Érdekes látvány volt, ahogy a kocák sorba álltak egy „beléptető kapu” előtt, majd azon áthaladva a chip automatikus leolvasása után megkapták az előre beprogramozott takarmányadagjukat. A takarmány kizárólag növényi eredetű, kifejezetten mangalicáknak kifejlesztett takarmányból áll, amelyet külön receptúrák alapján, szigorú kontroll mellett állítanak elő a legnagyobb takarmánykeverő üzemek.

Mi lesz a meghízott mangalicákkal? –kérdeztem Tóth Pétert. A meghízott mangalicákat a Délhús-Pick Csoport vágóhídja vágja le és dolgozza fel. A fagyasztott sonka és karaj félkész állapotban spanyol partnerünkhöz kerül, míg a fennmaradó húsrészek teljes egészében Magyarországon kerülnek gyártásra. Elmondható, hogy a magyar húsipar legjobb minőségű –és legdrágább- szárazárúja a Pick Mangalica Szalámi, amely az ínyencek kedvence. A minőségre garancia, hogy az Olmos és Tóth Kft valamennyi mangalicája a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete folyamatos ellenőrzése alatt áll és az állat egyedenkénti származási igazolással rendelkezik. A mangalica népszerűsítésének érdekében az idén februárban már harmadik alkalommal került sor a Mangalica Fesztiválra. A budapesti Városligetben rendezett Mangalica Fesztivál nagy sikert aratott és az ország legjelentősebb szabadtéri fesztiváljai közé került. A sikeren felbuzdulva Debrecen városa áprilisban megrendezte az I. Debreceni Mangalica Napokat. Ezeken a rendezvényeken lehetőség nyílik mangalicából készített ételek kóstolására, a szokásos disznótoros finomságok mellett olyan különlegességet is megkóstolhatunk, mint a töpörtyűs csokoládé.



Polgár Zoltán
(2010.04.04.)